Nyugi!

Napi 10 perc relax és minden a helyére kerül!

Mikor kell relaxálni? Legfőképp akkor, amikor úgy érzed, nincs egy szabad perced sem! Mikor feltornyosul az a sok sürgős teendő és azt se tudod, hol kezdd. Ellentmondásosnak hangzik, mégis ilyenkor a legtöbb, amit tehetsz, hogy adsz magadnak 10 perc szünetet, hogy visszakapcsolódj önmagadhoz, s aztán megújult erővel elrendezd a káoszt magad körül. Ha nem így teszel, nagy valószínűséggel csak nagyobb lesz a rendetlenség, mind kívül, mind belül. A rumli ugyanis pont azért keletkezik, mert elfelejtetted a prioritási sorrendet, azt, ami számodra valóban fontos, kapkodva engeded magad elterelődni (pl. a social media és a manipulatív marketing módszerek által), észre sem véve, hogy rengeteg olyan dolgot is csinálsz, amihez semmi közöd. Most mondta egy magánvendégem nemrég, hogy ő úgy kapcsol ki, hogy csak bámulja a képernyőt és olyankor nem a munkával foglalkozik, hanem mindenféle mással, megnézi a Fb-ot, görgeti a híreket, elolvas pár cikket, kommentet stb. Ez ugyanaz, mint a TV-kapcsolgatás volt annak idején. A jóga szerint ez az igazi, értelmetlen semmittevés, nem pedig az, hogy ülsz csendben önmagaddal, befelé figyelve. Sajnos a mi világunk arra kondícionál, hogy mindig "csinálj valamit", különben semmirekellő vagy. Így inkább láblógatva úgy teszünk, mintha nagyon el lennénk foglalva és közben egyre távolabb kerülünk önmagunktól és attól, ami számunkra fontos. Tájékozódni persze kell, érdemes és hasznos tudni, mi folyik a nagyvilágban, de a belső egyensúly csak akkor jön létre, ha odabent is tiszta és tágas terek vannak, nem pedig túlzsúfolt mentális fiókok és dobozok, tele felesleges információkkal és emlékekkel, amelyek inkább csak terhelik az idegrendszert.

Ismered azt az állapotot, amikor nem látsz ki a fejedből, szüntelen multi-tasking módban egyszerre próbálsz különféle dolgot elvégezni abban bízva, hogy így mindent megoldasz és nem maradsz le semmiről? Csak fogadod be, gyűjtöd magadba az egyre több információt, ingert, okosságot, aztán jön egy pont, amikor besokallsz. Vagy teljesen kimerülsz és inkább lebetegszel, hogy hagyjanak egy kicsit békében, vagy azon kapod magad, hogy állandóan ingerült vagy és az egész világra haragszol. Én sajnos jól ismerem ezt az érzést. Ezért egyszer nemrég eldöntöttem, hogy kipróbálom, amit a jógamesterek ajánlanak: elkezdtem mindennap relaxálni, kompromisszumok nélkül. Ha törik, ha szakad, napi 10 perc a 24 órából tudatos relaxációban eltöltve! És valóban gyógyhatása van, csodálatos minden alkalommal megtapasztalni ugyanazt, mégis másképp, egyre mélyebben. Minél többet gyakorlod, annál könnyebben kerülsz bele egy olyan tudatállapotba, ahol béke van és nyugalom. Néha elég csak a homlokom közepére irányítani a figyelmem és máris bekapcsol a nyugalmi elmeállapot. Van minden egyes élőlényben - embertől a pici hangyáig - egy olyan örök erőforrás, amely hajtja az életet, dobogtatja a szívedet és áramoltatja a lélegzeted. Ez a belső csend, a jóga nyelvén az Önvaló, ahol MINDIG MINDEN RENDBEN VAN. És igen, forrong a világ körülöttünk és rengeteg a tennivaló, ám ha odabent nagy a nyugtalanság, akkor bármennyire is jók a szándékaink, nem tudunk békét teremteni. Zaklatott elmével többnyire csak nagyobb bajt hozunk magunkra. Ezért inkább helyezd magad napi 10 percre offline módba, kapcsolódj a belső lényedhez, ahhoz a lényegi bölcsességedhez (buddhi), amely független a társadalmi és szociális konvencióktól, elvárásoktól és megüzeni, mi legyen a következő lépésed! Nekem ez az egyik kedvenc relaxációm, köszönöm Kornhoffer Tündének és a Himalájai Jóga Tradíció mestereinek! Ha teheted, tanuld meg kívülről ezeket a marmapontokat, és végezd el önállóan akármikor, legalább napi egyszer, csak haladj végig a tengelyeden, különösen amikor nem tudod, hogyan haladj tovább a nagyvilágban!