top of page
  • skatiyoga

Cogito ergo sum?

Gondolkodom, tehát vagyok?

Meg szoktad figyelni a gondolataidat, érzelmeidet a mindennapok során, csak úgy, szemlélve, bármi ítélkezés és minősítés nélkül? Vagy inkább csak sodródsz általuk ide-oda?


Életünk nagy részét úgy éljük le, hogy nem vagyunk tudatában a jelenidőnek. Elveszünk a múltban és a jövőben, az előbbit sajnáljuk, az utóbbitól félünk, miközben nem azért szenvedünk, ami velünk történik, hanem amiatt, amiről hisszük, hogy velünk történik. Ilyenkor kívül keressük a probléma okát, más emberekben, helyzetekben, pedig a valódi okot többnyire a gondolkodásunkban fedezhetjük fel. Általában nem a külvilágot látjuk, hanem csak azt, ahogy gondolkodunk a külvilágról. Azonban ha a jelen pillanatra irányítjuk a figyelmünket, és engedjük az elmét lecsendesedni, teret adunk annak, ami valójában foglalkoztat mindannyiunkat, és amihez képest a napi apró-cseprő gondok már nem is tűnnek olyan ijesztőnek és megoldhatatlannak. Ilyenkor kitágul a tudat és felvetődnek az alapkérdések. Ki vagyok én? Mit csinálok itt? Mi az én életfeladatom? Mi az Élet?

Ebben a jelenlétben felismerhetjük, hogy az állandóan bolyongó-csapongó elmén túl van egy tiszta tudatosság, ami tanúként megfigyeli a jelenlétet. Megtapasztaljuk az "Én létezem" valóságát és hogy "én vagyok az, aki tudatában van annak, hogy létezik." Majd mindezután jöhet az újabb felismerés, hogy ez a tudatosság nem személyes, hanem egyetemes. Nem a fejünkben jön létre, hanem egyszerűen létezik, örökkévaló és minidg jelen van, akkor is, ha nem veszünk róla tudomást. Ekkor megtestesül a Jelenlét, ami hatalmas szabadságérzettel társul. Felszabadít a múlttal kapcsolatos bánkódástól és a jövőre vonatkozó aggodalmaktól.


A jóga ezt az örömteli, szabad, tudatos Jelenlétet segít megtapasztalni. Lehet, hogy időbe telik, sok munkába és gyakorlásba, de néha egy másodperc is elegendő ahhoz, hogy megérezzük: ennek tényleg van értelme. És ekkor új megvilágításba kerül minden, még Descartes szállóigéje is megfordul: Vagyok, tehát gondolkodom.


A felgyorsult, rohanó hétköznapokban persze nincs időnk gondolkodni sem. Gyere el magánórára vagy esetleg egy budapesti csoportos órára, adj magadnak időnként egy kis szabadságot, hogy lelassulhass és megérezd önmagad és az élet rögvalóságát egy-egy ászana vagy elmélyült, resztoratív megpihenés során, akár csak egy-egy másodpercre is, de akkor igazán! Nézd meg az Óratípusokat a honlapon a részletekért!

1 view0 comments

Comments


bottom of page