Engedd el! De mit is?

Az ősz az elengedés ideje. A fák csodálatosan tükrözik, mit is jelent ez. Először gyönyörű színekbe öltöznek, mintha ünnepelnének, visszaidézve a nyár tüzességét, ragyogó energiáját, amelyet begyűjtöttek a nap fényével. "Százféle színt ölt magára a táj" - ahogy megénekli a "Négy vándor" című dal is, és valóban olyan fantasztikusan szép tud lenni minden ősszel, minden egyes alkalommal, hogy nem lehet betelni vele. Talán éppen azért nem, mert folyamatosan változik, azzal együtt, hogy olyan jól ismerjük. Pár napig, hétig tart a színpompa, aztán jön a természetes enyészet, mikor könnyedén lehullanak a levelek, s végül milyen egyértelműen belesimul minden az elmúlás folyamatába, ahogy fokozatosan visszakerülnek a rothadó levelek a földbe.

A természet a mi legnagyobb mesterünk, mely szüntelenül tanítja nekünk az úgynevezett "vairāgya - abhyāsa" szemléletet. Ez a két szanszkrit kifejezés megjelenik a jóga két "bilbilájában" is, a Patandzsáli-féle Jóga szútrákban, valamint a Bhagavad Gítában is, úgy mint tulajdonképpen minden egyes jógagyakorlásban. A vairāgya a lemondás, a nem ragaszkodás, míg az abhyāsa (ejtsd ab'jásza) az állhatatos, kitartó gyakorlás, mely önfegyelmezéssel, türelemmel és odaadással jár. Annak idején a jógaterapeutám azt mondta nekem, legyen ez a két fogalom a folyamatos "szádhanám", azaz életfeladatom, és akkor fejlődni fogok az élet minden terén. Bár úgy éreztem, értem a két szó jelentését, ám ahogy egyre jobban belemerültem a jóga világába, egyre többet fedeztem fel a jelentéstartalmak mélyebb rétegeiben. Majd észrevettem, hogy valójában minden egyes ászana erről szól, mint ahogy minden egyes élethelyzet is.

Az elengedés is egyszerű fogalomnak tűnik, és igen gyakran halljuk a jógaoktatótól az utasítást, hogy "Engedd el!", ami többnyire a legtöbb gyakorló számára eleinte azt jelenti, hogy "Lazíts!". Aztán minél többet gyakorolsz, megtapasztalod, hogy nem pusztán az izmok kioldásáról van szó, sokkal inkább a mentális folyamatok elengedéséről, a kényszeres kontrollról való lemondásról, az érzelmek és érzékszervek felől érkező elterelő tényezőktől való elszakadásról. Ez a vairāgya. Aztán ahogy mész tovább, fel-felvillan az elmében a gondolat, hogy az elszakadás nem elég, valami magasabbra kell törekedni. Az érzékvilágunk csillogó, csalogató tárgyaihoz való kötődésünk megszakítása egyben azt is magában foglalja, hogy energiánkat átirányítjuk arra, ami igazán számít - a lelkünkre. Majd következő lépésként azt is megértjük, hogy ahogy követjük a lelkünket, egyre csökken az anyagi vágyakhoz való ragaszkodásunk, és valami önmagunknál még nagyobb dologra irányul a figyelmünk. Így lesz az elengedés egy olyan tudatos választás, amely arra a mélyebb lényegre összpontosít, akik vagyunk.

Egy jógaórán újra és újra találkozhatsz ezzel a pillanattal, amikor rádöbbensz, hogy egy hír, egy kapcsolat, egy projekt, egy munka, egy rossz szokás, egy rutin, egy érzelmi füzér elvonja a figyelmet, az időt és az energiát a Lélektől és önmagad megismerésétől. Ilyenkor vissza kell terelgetni magunkat középre, és ebben segít nagyon sokat a jóga. Megtanulod megnyugtatni az ingadozó gondolatokat, hogy újra befelé összpontosíthass, és akkor bármilyen élethelyzet adódik, helyesen fogsz dönteni. A jógagyakorlatok olyan eszközök, amelyek segítségével tudatosságunkat a testünk cselekedeteiről a lelkünk energetikai szintjeire irányíthatjuk át. A gyakorlás során egyre gyakrabban megéled például a stabil (szthíra) és kényelmes (szukha) testtartást, mely elvezet az elme lecsendesedéséhez, s olyan új dimenziók nyílnak meg, melyeken keresztül rákapcsolódhatunk egy önmaguknál sokkal nagyobb erőre, amit nem mi irányítunk. A kontroll elengedése ebben a pillanatban ugyanúgy része ennek, mint a feszültség elengedése és a magunkkal szembeni elvárások feladása a gyakorlásunkkal kapcsolatban. De valójában az elengedés több, mint egyetlen pillanat; ez egy egész életen át tartó folyamat, amelynek során összekapcsolódunk azzal, ami a legfontosabb, és a szívünket az örök igazságnak szenteljük, amely mindannyiunkat összeköt. Mégpedig, hogy az élet él és élni akar, mibennünk és rajtunk kívül is, s mindezt egy folyamatos körforgásban teszi, mely során ciklikusan ugyanaz történik, akárcsak a légzésben, mégis minden alkalommal másképp.