SZÍVÜGY

Szeptember utolsó vasárnapja a SZÍV Világnapja. Elgondolkodtál már azon, hogy mitől dobog a szíved? És hogy mit szeretnél úgy igazán - szívből? Akár most éppen ebben a pillanatban, vagy akár az egész életedre vetítve?

Talán a legtöbb és legfontosabb kérdés mindig a szívvel kapcsolatos az életünkben. Legjobb, ha hallgatunk rá, hisz "jól csak a szívével lát az ember." Szívünk az érzelmi barométerünk, és a mélyen rezgő érzéseink mutatják meg, kik vagyunk valójában. A jóga szerint a szív az egyéni lélek (dzsív atman) otthona, itt lakozik az igazi Önvalónk, a kardinális középpontunk. A szív betegségei ennek fényében az önazonosság és az éntudat mélyen gyökerező problémáira mutatnak rá. Gyakran túlságosan ragaszkodunk az évek során kialakított "én"-ünkhöz, pedig a különböző énrészeinket többségében a társadalmi illemkódok és elvárások befolyásolják. Nehezen ismerjük fel, hogy az éntudatnak is folyamatosan változnia kell, ahhoz, hogy elérjük az érzelmi szabadságot és elfogadjuk magunkat a külvilágtól függetlenül. Ez hozza meg az érzelmi felnőtté válást, illetve az energiatest fejlődését is, melynek a szív az irányítója. Ebben nagy segítségünkre lehet a jóga, mert pont az a célja, hogy találkozz és eggyé válj a belső "guruval", lényed középpontjával. Az emberi létezés alapjáraton dinamikus természetű, még amikor mozdulatlanok is vagyunk, dobog a szívünk, áramlik a légzés, keringenek a testnedvek és működnek a szervrendszereink. A legtöbb bajunk abból fakad, hogy ebben az örökös mozgásban nem vagyunk tudatosak, a cselekedeteink automatizáltak, önkéntelenek és nem kapcsolódnak a valódi szándékainkhoz. A jóga meghívja a tudatosságot a tevékenységeinkbe, arra tanít, hogy egyre inkább legyünk tudatában annak, hogyan mozgunk, hogyan lélegzünk, hogyan létezünk, és minden másopdpercben tudjuk, mit miért és hogyan csinálunk. A dinamizmus és tiszta tudat összjátéka gyönyörűen megtestesül a Nataradzsászana, azaz a Táncos /Táncoló Síva pózban. Egy dicsőséges, szívnyitó és egyben egyensúlyozó ászana, mely arra hívogat, hogy egyszerre légy dinamikus, mégis stabil és higgadt, elkötelezett és pontos, mégis független és szabad, teljes figyelmeddel koncentrálj, mégis maradj könnyed és elegáns. Amikor jelen tudunk maradni a mobilitás és stabilitás eme kettőségében, életre keltjük a szívünkben táncoló mestert és meghalljuk a szavát. Sívát sokan a romboló, pusztító istenként ismerik, ám ő a belső szabadság és az újrarendeződés szimbóluma is. Az őszi átalakulások közepette érdemes meglovagolni az átementi időszak erejét és olyan változástatásokat hozni az életünkben, amelyek a fejlődésünket szolgálják. Azonban ahogy az ászana felvétele és kitartása is türelmet, összpontosítást és erőfeszítést igényel, ugyanúgy az életben is fontos, hogy a változás hevében ne akarjunk mindent hirtelen megsemmisíteni és azonnal "jobb" emberré válni. A gyakorlás nem azt jelenti, hogy másnaptól már minden másképp lesz, hanem azt, hogy először is megbarátkozol azzal, aki éppen vagy, megismered az erősségeidet és gyengeségeidet, és ennek megfelelően határozod mega a céljaidat és tetteidet. Dolgozz kitartóan, serényen, megállás nélkül, akárcsak a szíved, de kerüld a felesleges túlakarást, kapkodást, sietséget, mert az izgatottá teszi a szívet is. Csak lassan, lépésről-lépésre, légzésről-légzésre haladj. S közben "táncolj" játékosan és legyél önmagaddal (is) elfogadó, megbocsájtó, együttérző, mint ahogy a szülő bánik a gyermekével. Én is ezt mondogatom magamnak nap mint nap, újra és újra, mert én is gyakran kiborulok, visszaesek vagy kudarcot vallok. Az ájurvédikus szövegekben a szív neve "HRIDAYA", melynek jelentése: Hri = elfogadni, Da = adni, Ya = mozogni, nagyon szépen tükrözi a szív összes fő tulajdonságát. Legyen ez a mai napra egy kedves kis vezérmotívum, hogy könnyítsük a szív munkáját és engedjük táncolni a benne lakozó bölcsességet! És az egészségére igyunk egy bögre galagonyateát!