Sokféle találkozás vár ránk az elkövetkező napokban - a mindennapokban is körülvevő, megszokott kapcsolatok mellett rég nem vagy ritkábban látott családtagok, barátok gyűlnek össze karácsony ünnepére. Jó esetben mindenki örül a másiknak és vidáman, jókedvűen telik az idő. A családi, rokonsági és egyéb pszichogenealógiai, keszekusza szálak azonban ilyenkor rendesen meg is tudják bolygatni a rendet bennünk és körülöttünk egyaránt. Nekem ilyenkor a buddhista "Brahma Vihara" tanítás segít a legjobban, azaz a "négy magasztos állapot", avagy az embertársainkhoz való viszonyulás négy módja. Ezek a következők:
1) Metta = szerető kedvesség - így viszonyuljunk azokhoz, akiket szeretünk.
2) Karuna = részvét, együttérzés - azok iránt, akik szenvednek és szomorúak, bánatosak.
3) Mudita = öröm - vagyis örüljünk együtt azokkal, akik boldogok és jól vannak.
4) Upeksha = felülemelkedettség, békesség - ez általában a legnehezebb mindannyiunk számára, hogy felülemelkedett nyugalommal viseltessünk azok iránt, akik ellenségesek, bántóak, gonoszak vagy akiket egyszerűen nem szeretünk.
Mindez persze nagyon szépen hangzik, ám ha nem gyakorolunk, nem meditálunk rendszeresen, akkor korántsem olyan könnyű alkalmazni. Sokszor elég akár csak egy szó, egy megjegyzés, egy tekintet, egy automatikus, meggondolatlan reakció és máris eluralkodnak a jól ismert negatív érzések (düh, irigység, féltékenység, csalódottság stb). Én ilyenkor (is) megpróbálom felvenni a "Brahma-Vihara szemüveget" (de nekem sem mindig sikerül).
Az évvégi ünnepek ragyogó alkalmat kínálnak arra, hogy a jógaszőnyegen megtapasztalt mélységes nyugalmat, mely a legbensőbb lényünk csendjének megérintése által jön létre, a való életben felidézzük és újrateremtsük magunkban, újra meg újra. Akkor amikor átöleljük a másikat, amikor együtt eszünk-iszunk, amikor koccintunk, meggyújtjuk a gyertyát, amikor ajándékozunk és amikor egyszerűen csak együtt vagyunk - itt és most, a jelen pillanat varázsában. És ha esetleg valami mégis kibillentene az egyensúlyunkból, mert hisz ez is része a nagy egésznek, akkor csak jusson eszünkbe az a bizonyos érzés, a savászana végén, amikor ott legbelül minden rendben van, és mindenkit egyformán szeretünk, mert jól tudjuk, mindenki ugyanúgy küzd a belső démonjaival és valójában mindenki szeretetre méltó a maga módján. Adjuk meg egymásnak a lehetőséget arra, hogy a lehető legjobb verziónkat megtalálva ünnepeljük a fény születését.
BÉKÉS, DERŰS, ÖRÖMTELI ÜNNEPLÉST ÉS ÚJ ESZTENDŐT MINDENKINEK!
Kommentare